1.

ŐSI NYELVEK, REJTETT ÉRTELMEK

A következőkben olyan merész kisérletbe fogunk kezdeni, hogy kiderítsük, milyen nyelvet is beszélhetett Nimród ősapánk és népe? A dolog Bábel tornyánál kezdődhetett. Ekkor a ma terjesztett mondák és a Biblia szerint Isten, hogy megállítsa egy égig érő torony építését, úgy összekeverte az építők nyelvét, hogy ezentúl már nem értették meg egymást, és így abba kellett hagyniuk a torony további építését.

Úgy elsőre ez amolyan régi mondai zöldség. A mai világfelfogáshoz ugyan nagyon passzol, még az ókori gondolkodásnál is sokkal jobban. Ma ugye már egészen jól bemagyarázták nekünk az evolúció megkérdőjelezhetetlen voltát, úgyhogy a teremtéspártiak még a művelt nyugaton is amolyan megmosolyogtató figuráknak lettek nyilvánítva. Az Isten is amolyan az ókorból ránkmaradt maradi hagyomány, amitől ez a hiszékenységre hajlamos világ sehogyan se tud szabadulni. No jó, hagyjuk meg. Ha nem árt, akkor még hasznos is lehet a népek fékentartásában. Aki templomba jár, az talán jobban visszafogja magát a törvényszegésben. Kell ennek a tudatlan népnek egy kis népbutítás, amitől leereszti a gőzt. A templomok meg jók lesznek idegenforgalmi látványosságnak, és elnézegethetik a majom túristák. Jól kicifrázzuk, és egy ekkora épület még filmezésre, vagy díszletraktárnak is jó. Öt olyan templomban, zsinagógában is jártam, amit diszletraktárnak használtak.

Mindez talán keményen hangzik, de ez ötven évig megélt valóság volt az egész szocialista táborban. A dolog valamit javult, sok intézményt visszaadtak az egyházaknak, de a tudatok mérgezettek, még a hívőké is. Egy tucat év is nagyon kevés volt az agyak rehabilitációjára, hiszen a fiatalon szerzett beidegzések nagyon erősen hatnak az elmékben.

Ugyanígy hatnak azok a dezinformációk is, amelyeket a nyelvek evolúciójáról terjesztettek a szakma főszereplői. Itt is sokszor találkozhattunk dilettantizmussal, amelyet nagyon gyakran nacionalista vagy neokolonialista hátsó szándék kísért. Ez nemcsak a magyar nyelv esetében volt így. Én úgy érzem, hogy a kihalt ősnyelvek kutatása még egyáltalán nem lefutott pálya. Nagyon érdekes és új dolgokat fedezhetünk fel a saját ma beszélt nyelvünkkel kapcsolatban is. A feladat olyan nagy, hogy épeszű ember ilyet el sem kezd. Kalandot keresel? Nos, lesz benne részed! Sikert és köszönetet ne várj. Minden bebetonozott nyelvész és történész utálni fog minden gondolatodért. Szóval ez akkor jól kezdődik. Ráadásul én nem is vagyok nyelvész, se nacionalista, se irredenta, se fajgyűlölő, se semmi hasonló. Viszont szeretem az anyanyelvemet.

Az első - amit le kell szögeznünk, hogy indulásból minden ősnyelvi megfejtési módszert fel kell tennünk a "talán van benne valami igazság is" polcra, hiszen az eddig közzétett eredmények (szerintem) siralmasnak mondhatók. Én egész életemben szervízes (hardweres) voltam, és ez rászoktatott a gyors hibakereséshez. Egy nagyon érdekes visszahurkolt érvelésű módszert is megismerhetsz itt, amiben a visszatérések mégsem valódi ismétlések, mert mindig innen lépünk tovább és tovább. Ez is úgy épül fel, mint maga az Univerzum. Csak látszólag ismétli önmagát

A második az, hogy a hasonló hangzás csak másodlagosan lesz fontos a bizonyításnál, és ugyanígy másodrangú lesz a rengeteg kiejtésben való etimológiai okoskodás is. Figyelünk az ilyen lehetőségekre is, de csak a háttérben. Mondjuk, hogy ez csak hab lesz a tortán. A mai nyelvészek főképpen ezen az úton haladtak. Mi akkor ezt most kerüljük el! Úgy fogunk nyomozni, mint egy detektív. Intuíció és logika. A Logosz nem hitbázisú. Ezt azok erőltetik, akik ennek midig híján voltak. Viszont minden nyelv teremtésalapú. Ez a lényege.

Természetesen csak abból kezdhetünk a munkához ami ezügyben a rendelkezésünkre áll, és ezért csak az elődök által már kidolgozott megfejtéseket használhatjuk fel forrásmunka gyanánt, de most egy olyan logikai módszerrel állunk neki a témának, amely csak napjainkban kapott erőre. A sumér nyelvvel kapcsolatban sok magyar kutató kezdett aktív kutatómunkába, mert rájöttek arra (amire én is), hogy a tanított megfejtések gyengék. Ugyanígy zavarosak számomra az egyiptom hieroglifák megfejtései is. Én nem akarok a sumérből, akkádból vagy az óegyiptomiból magyart kreálni. Szeretném hitelesen elolvasni.

Munkámhoz minden jelenleg rendelkezésemre álló szótáramat használni fogom. erre beszereztem 240 szótárt. Ezeket pontosan igyekszem idézni. Ennek az az értelme, hogy revidiáljuk a ma annyira divatossá tett jövevényszavak elméleteit. Természetesen tudjuk, hogy a népek átvesznek szavakat egymástól, de ez azért nem jelenti azt a szintet, amennyire ezt az ötletet erőltetik. Az sem mindegy, hogy melyik nyelv melyiktől vett át.

Minden általam ismert természetfilozófia kiindul valahonnan, és ebből a valamiből igyekszik megteremteni az általunk ismert világot. A ma népszerű Gamov-Weinberg elmélet egy olyan ősvalamit feltételez, amelyben egyetlen pontban, vagy nagyon kis valamiben együtt volt az egész univerzum minden anyaga és energiája, és ez a szinte végtelen tömegű és iszonyatosan magas hőmérsékletű ösenergia-preanyag gombóc egy pillanatban egyszer csak szétrobbant, és ennek a fénysebességnél sokkal gyorsabban szétrepülő termékeiből született meg az anyag. Az energiának nem kellett megszületnie, hiszen ez az ősvalami kezdetben 25 milliárd fokos volt. Midegy, hogy ezt milyen hőmérsékleti skálán gondoljuk, mert párszáz fok ide-oda ekkora hőmérséklet esetében nem oszt és nem szoroz. Azért olyan meleg, mert sok "energia" kell.

Az elmélet teljesen mellőzi; a nukleonok szerkezeti tűréshatárait, az antianyagot, és az energia fogalma totálisan zavaros módon jelenik meg benne. Elhinni ugyan lehet a dolgot, hiszen minden akkori élvonalbeli tudós jónak és kiszámíthatónak (matematikailag helyesnek) találta a tézisrendszerét, de filozófiailag azért nagyon sok hiba van a gondolatmenetben. Az első: mitől robban fel egy ilyen totális fekete lyuk? Mert ennél bizony feketébb lyukat sehogyan se lehet kieszelni. Ezzel azután be is zárhatjuk "az első 3 percet", Weinberg könyvét. Sok okos dolgot meg lehet tudni belőle, csak a világ keletkezését nem. Materialista erőlködés. Akkor hogy találhatnánk meg a helyes megoldást?

A sumer ékírás egyik alapjele a kettőből. Jelentése fiú, Isten, egy.

A Föld szinte minden érdemleges ősmondája is egyfajta ősvalamivel kezd, de ez a valami mégis eltér a ma szokásostól. NEM agyagi. Gyakran fordítják ősanyagnak, de nem az!! Semmi köze sincs az anyaghoz. Egy nem geometriai pont. AZ EGY. Csak így emlegetik. Nos, ez az egy, ez a kezdeti egy, legalább olyan nehezen emészthető, mint az ősrobbanás szingularitásának váratlan felrobbanása, ahol a fizika törvényeit durván kozmetikázni kellett. Itt megengedhető volt az ezerszeres fénysebesség, nem számított Einstein korlátja sem. Elég volt a "nagy materialista ideológusoknak" azt mondani, hogy akkor még nem az általunk felállított fizikai törvények uralkodtak. Ez rideg tény. Nagyon makacs. No és nagyon "vékony" érvelés. Ennél azért illene továbbjutni. A bennem kuksoló Logosznak minden szál igazmondó szőre égnek mered az ilyen mérvű csúsztatás olvasásakor. Az ókori ember nem azt az Istent imádta, amelyet a mai ember gondol. Pontosabban az Isten pontosan ugyanaz volt, csak az akkoriak nem hittek benne. Még elevenen élt bennük az emlék az Univerzum végtelen csillagmezőiről, és ha valaki itt el tud jutni csak a legközelebbi csillagig is, az kénytelen-kelletlen eljut a tudás egy olyan szintjére is, amely semmiben sem hasonlít a mai felfogáshoz. Se az Istenről, se az Univerzumról. A csillagközi űrhajók nem a térben közlekednek, hanem az idősemmiben. Nem a teret hajlítgatják, mert azt nem is lehet. Ha együttes erővel eljutunk addig, hogy megértjük a világ nyelveiben szétszóródott információkat, akkor el tudjuk olvasni Ősapáink és Ősanyáink hihetetlenül mély tudást hordozó üzeneteit. Ha megértjük, eljuthatunk a csillagokig. Ha nem, akkor igaza lesz a szkeptikusoknak. Itt fogunk megaszalódni.

Nézzük, hogyan írták le ezt az ősvalamit az ókori mezopotámiában. (Mellesleg "mezopotámia" folyóközt jelent, és így ma is mezopotámiában élünk, csak ezeket a folyókat most nem Tigrisnek és Eufrátesznek hívják, hanem Dunának és Tiszának).

Itt a René Labat szótár (Akkad-sumer epigráfia) idevágó jelevolúcióját mutatjuk, ahogy az az évezredek során változott. Ez kezdetben egy függőleges vonal, amely már kezdetben fordult kilencven fokot. Logikus, hogy az egyet így jelöljük, és ha jól gondolom, akkor a további jelek is logikusak lesznek. Még sokáig nem kísérelem meg a hangzósítást, mert azzal még sokat kell dolgozni. Ez a második egyes. Nem kettes, hanem a másik minőség. Van férfi és női egyes is. A magyar rovásírásban is vannak számok, és azok nagyban hasonlítanak a római számok megjelenési formáira, és mindössze csak az a kis szépséghiba merül fel, hogy a mi rovásírásunk legalább 6000 éves, ameddig a római számok legfeljebb két évezredesek. Ezek amolyan jövevény számok a latinban.

A rovásírásunkban az egyest egy függőleges vonal jelentette. Az első 5 számot így írtuk:

I II III IIII V. = 1,2,3,4,5. Ha figyelsz, akkor még mindig sok régi ingaórán és zsebórán láthatsz ilyen rómaitól eltérő négyest. Ez nem valami hiba, hanem a mi négyesünk! Csakhogy ez előbb volt a római számoknál. Fontos, hogy az ötödik más, nemcsak számrendszere miatt, hanem azért is, mert ez egyuttal arra is utal, hogy a mindenható az ötös szám elérésével lesz teljességgé. (Quint essentia)

Ezt a lapot gondolatban tedd a fenti mellé, mert ezek az eredeti könyv bal és jobboldalán vannak, vagyis ez a kép az előző horizontális tartozéka. Aplu = fils = fiú. A második sorban található AS=isten, egy megfejtés (2.sor) csak a magyaroknak szólal meg igazán, mert egy angol úgy érti, hogy "van tíz". (Ő sem téved). Az ász a kártyánkban a legnagyobb, és a römiben a legkisebb és a legnagyobb lap is. Négy ász van!! Ma így mondanánk 4 ász-úr. A magyar kártyában 32 lap van. 4x8=32, de minden figura kettős, tükörképes is. 2x32=64. Ennyi a dimenziók száma a téridőben. Ezt plusz két végtelen és örökös Teremtő hozza létre egymásból. (Ez szintén fontos lesz, és vissztérünk rá) A magyar és a hun táltosok ma is 66 dimenzióról beszélnek, -33 és +33 formában. Ezt a jolly jelenti a kártyában. Már begyűjtöttem egy halom kártya képeit, hogy majd azon is megvizsgáljuk ezt a logikát.

Ass-úr = Isten, napkorong. (negyedik sor végén). Itt még a szó második fele árulkodó, az Úr. Ez persze csak az ősöket ledegradálóknak korong, mert eredetileg a Napistent gondolták alatta, és nem pedig a Nap fizikai anyagát, vagy lapossá lapított balgaságát. Akik előre ki tudják számolni a napfogyatkozást, azok nem sík bolygóban vagy Napban gondolkoznak! Ass-úr a lokális (szoláris) mindenhatót jelenti, és nem valami tudatlan, pogány dolgot. Innen a magyarok "napba öltözött asszony" mese kifejezése is. Nem ő a Nap, csak "ruhaként" övezi. A DIL, DILI jelet embernek fordítja, de ez mélyebb tartalmú szó. Ma is használjuk, csak már pejoratív csengést kapott a nyelvünkben. A dilis a felsőbb szellemvilággal kapcsolatot tartó egyén. Egy materialista szemében valóban hülyén néz ki. Régen nagy megbecsülésnek örvendett, és ugyanígy tisztelték a falu bolondját, és az epillepsziásokat is. Ez a jel alapvetően ennek az ókori írásformának az egyik alapjele. De két alapjelet lehet felfedezni az írásban. Ez a másik.

Ez a másik alapjel a sumer írásban.

Ennek a jelnek is megvan a maga "evolúciós fejlődése". Itt második lényeges elem jelenik meg a teremtésből. Ameddig az előző jel karcsú és elnyúló ékjel, addig ez vagy tompább nagy közel derékszögű nyíl alakját formázza. A felső "evolúciós" képen egy tele és egy üres kör, és három körív is megjelenik, ami minden bizonnyal a kiáradó forrás képe. Erre enged következtetni az alábbi megfejtés is. Alapértalme: az egyik magánhangzónk, az U. Ad-Ad istennek is fordítja Labat. A kettőzés öreget, idősebbet, régit jelent. Az ad megfelel a magyar ad igének is. Ugyanez nálunk az O értelme is. Ma is használjuk. Az öregapám a TATA. Az AD és a DA ad-vesz értelmű is lesz. A létezésével és a téralap fenntartásával mindent AD ad.

Ejtése alapvetően U, esru, ami éppen tizet is jelent. (is-ten). U-mun = Úr, uralkodó, de itt találjuk a sélu kifejezést is, aminek jelentése lyuk, mélyedés. Buz-ur = isteni titok, misztérium, SU abatu = rombol, elhord. Ez a táguló kifelé sodró tulajdonsága miatt van. SUS = egy hatod. Tiz a hatvan egy hatoda. Ugyanis a hatvanas számrendszert használták. Az idő mérésénél ma is használjuk, miután 1 óra 60 perc, egy perc hatvan másodperc. A téridő hatodára ( a mi téridő esszenciánkra is vonatkozhat, hiszen az is hatos szimmetriát mutat, de a hat közül csak egy a "Miatyánk" és a fiú. (Dávid csillag). A SU a susog, súg szavunkban van jelen. Egyiptomban Su a "Levegő" istene. Ez logikailag totálisan egyezik. Tűzből és vízből keletkezik, mint minden. A gondolat úgy fűződik az előzőekhez, hogy az idő szerkezeti elemeit sorolja elénk. Nyelvünk gyakran használja a tükörszimmetrikus szavakat, és ezek rámutatnak a rokon logikára. UR-RU, ÍR-RÍ, ER-RE, AR-RA, ÁR-RÁ, US-SU, UC-CU, AD-DA, AB-BA, és még megvan a két lényeges teremtési elemünk neve is; I-CI-RI (energiaforrás), PI-CI-RI(anyagforrás). Erre még vissza fogunk térni, mert a világ alapelvének fontos kifejezései ezek.

Nos, nézzük meg hogy írták a számokat a valamikori közép-amerikai kultúrák. A maja számok magukért beszélnek, csak el kell egy kicsit lamentálni a dolgon. Emlékezz a római számokra, és a székely rovásokra! I II III IIII V. A változás ötnél következik be. VI, VII, VIII, VIIII, X. A mi számrendszerünk így működött. Ez pedig a maja számrendszer.

1 2345

678910

11

És így tovább...

Ebben a számrendszerben két jel van. A pont és a vonal. Ismer valaki ilyen híközlési módszert? Morze? ...---...? No igen. És ? 0,1? Mintha valahol már találkoztam volna ezekkel. Ezt az ósdi amerikai számrendszert a magyarok nem használják!! Biztos vagy benne?

Ez itt hét korsó sört ábrázol a fizetőcéduláról. Különben Prágában is így jelölik.

Ez ugyan annak a számábrázolásnak a halmozó változata, amely ugyanúgy nagyon jól használható. Maja ómban is szerették a sert? Meglehet. A transzkontinentális logika viszont egyértelmű. Ha a számokban ilyen hasonlóság mutatkozik, akkor talán mást is találunk.

Térjünk vissza az eurázsiai kontinensre! Mondjuk Ordosz környékére. A magyarok Arvisúrája azt mondja, hogy arra is előfordultak az őseink. Ez Kínában van. Nézzük hát Kínát!

Irány a kínai internet! Nos itt egy szótárrészlet, amelynek a legfelső sorában ott van a kínai egyes számjegy. Az egyet a kínaiak egy vizszintes vonallal jelölik, pontosan olyannal, mint amilyet az előbb a Labat szótárban mutattam. Ez látszatra ütközhet a a maja logikával, de a kínaiak és a japánok is így írják az egyest. A kettes két vizszintes vonal, a hármas három vonal egymás alatt. És itt történik egy érdekes változás.

A négyet nem négy vonallal jelölik, hanem egy kis "függönyös ablakkal". Ez egy kis négyzet. Vajjon miért térnek el a "szokványtól"? Véletlenek az én szótáramban csak ritkán fordulnak elő. A kínai is sokat fog segíteni, mert még csalhatatlanul tudjuk, hogy kell kiejteni, és senkinek sem volt ereje arra, hogy félremagyarázott jövevényszavak zavaros áradatává zagyválja. A kinaiak enélkül is nehezen értik a saját nyelvjárásaikat is. Csak az írás köti őket össze. Úgy egyébként 400 szavuk van, és ezt négyféle hangsúllyal ejtik. Ez bizony csak 1600 szó. Fogalomrendszerű jeleik viszont tizenegyezren vannak. Érdemes megjegyezni, mert a kínai (kanji e:kandzsi) jeleket használják Japánban is, és lényegében legtöbbször ugyanazt is értik alattuk. Vagyis ha ezeket megtanulod, akkor ezekkel itt is és ott is megérteted magad. A Föld 1/6-a beszéli. Sokkal többen mint bármely más nyelvet.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

A kinaiak és a japánok is használják ezeket a számokat. Biztosan nem a rómaiaktól tanulták, mert ez a rómainál sok ezer évvel idősebb a kultúrájuk. Elgondolkoztató, hogy napjainkban Pekingben úgy tanítják, hogy ők a hunoktól tanulták az írás tudományát. Ez magáért beszél. Négyes jelének alapja ( a nagyobb négyzet) értelme állítólag már "elhomályosult", de a kisebb négyzet azt jelenti, hogy száj, nyílás. Ezt a magyarban így is használjuk, hogy szájnyílás.

száj, nyílás (k'ó) visszafordulni (hui)

Ennek sok szempontból is nagy fontossága van, mert a teremtő időforrás "száját", az erő száját is jelenti. A magyar néprajzban is rátalálhatunk a nyomára, de jelentéktelen megjelenése miatt könnyű félremagyarázni. Nagy segítségünkre van a kínai jelkészlet. Ha a nagyobb négyzetbe beleírunk egy kisebbet, akkor azt jelenti, hogy visszafordulni. A hagyományaink szerint négy teremtési főág létezik az univerzumban. A négyes szám ezt őrzi. A száj, a forrás viszafordulásából születik az univerzus, és ezáltal az univerzumban minden, amit ismerünk. Ez a fent hui értelme, és ezért van benne a forrás jele.

Nekünk azt tanították, hogy mi arab számokat használunk. Ezt nem ártana az arabokkal is közölni, mert az arabok bizonyára ebből mit sem sejtenek. Itt az arab karakter készletemből kiemeltem a számokat. Ki érti ezt?

Ezek az igazi arab számok!!

Nos, ebből csak az egyes és a kilences hasonlít a mi "arab" számainkra. Ami izgalmas, az az, hogy a nullának egy kissé feljebb írt pontot (kis négyzetet) használnak, és a mi nullánk alatt pedig ötöt értenek. A semmi talán a forrás, az öt az öt megnyilvánult erő miatt van így? Ez a téridő jellemzője. A kör a kiáradás jele. A sumérban is találkozhattunk vele.

Nézzük csak meg mégegyszer a kínaiak 5-ös számjegyét! Az öt erő a kettőből keletkezik, amikor a két teremtő találkozik egymással. Ebben a találkozásban keletkezik egy fénykvantum, a misztikusabb érzelműeknek egy fénylény. Ez maga az energia. Nincs másmilyen. Minden további erő ebből fakad. Figyeld csak meg a valódi arab számokat. A nulla egy ko, egy forrásjel; az egyes a mozgás (string); és a kettes az elágazás, a bifurkációs robbanás (superstring) jelképe. Ez a két teremtő találkozásakor jön létre... A negyedik lépés a szentháromság, az ötödik a tér határáig való szinguláris kiáradás, a hatodik (ami itt egy 7-es szerű jel) a hétforrású fény születése, majd az ellentmondás nyilai a le és fel mutató nyilakkal, és végül az anyag megszületése. Vagyis a jeleket nem a "véletlen alakította ki". Nos, nézzük azt az ötöst!

A kínai ötös (vu) és a kínai erő (li) jelei

Az ötös jele egy olyan erőjelből alakul ki, amit alul-fölül két egyes szegélyez. Innen a kvintesszencia kifejezésünk, no és az ötágú csillag is. Nem a forma, hanem a logika. Az ötös jelében benne van az erő jele! Kétféle domináns erő keletkezik itt, a KÍ és CSÍ.

Más = hal = halad

Itt az evulúciós jeleknél ez az achaikus Úr nagyon érdekes, mert ez nem embert jelent, hanem a mozgásba lendült forrást. Nem két forrást, hanem a mozgásba lendültet. Miután kiáradása ilyenkor már szolitonszerű, hol eltűnik hol újra megjelenik. Igy mozgása valahogy így ábrázolható: - - - - - - - - - - - - - - - -. Hol volt, hol nem volt. Itt azonban mégis el kell gondolkodnunk a dolgon, mert itt a Dávid csillag őse jelent meg, ami nem a zsidók kisajátítható egyéni jele, hanem egy sokkal régebbi és sokkal univerzálisabb jel. Földön kívüliek is használják. Minden ősi eredetű vallás használja. Ez a mindenható jele. Minden galaxisban ismerik. Vagyis a sumerek nem is voltak hitetlen pogányok. Nézzük hát az evulúció végeredményét! Labat nagyot téved, amikor azt hiszi, hogy a bal oldali jelekből alakultak ki a jobboldaliak. A halad nem a dingirből alakult ki, bár a tér halad, hiszen fénysebességgel táguló, és maga a forrás is haladhat. Ezt jelenti a jobbról második függőleges oszlop két-két egyforma írásjele.

tisztít, kiválaszt, halad, siet, alap, titok, nyit, folyik. Ezek mind Isten tulajdonságai.

A kissé intuitívebb hajlamú olvasók már sejthetik, hogy a HAL-AD szavunkra gondolok, amely a francia változatban is megvan. A hal ugye nem folyik (bár halad). De nem alap vagy titok. Az Isten tulajdonságai közé lényegében az összes megfejtés szorosan illeszkedik. Egy forrásból gömbszerűen (víz típusúan) kiáradó rohanó Tűzforrás, vagyis tachion. A téridő speciális fénykvantumában tö egymást kergető időforrás (ko) van. A felül látható hatágú csillag azt jelzi, hogy valamikor ezt értették alatta. A magyar rovásírásban használt számok között is megtaláljuk. százat jelent. A nyolcas csillag pedig ezret. Ebből arra is következtethetünk, hogy a fénykvanum (amit a szemünkkel látunk) tizszeres pályát ír le a fénykvantumhoz képest, vagyis tízszer nagyobb. Itt vannak a magyar rovás számok.

Ebből nekem kutyául hiányzik az ötszázas jel. Ha a tizest középen kettévágjuk, akkor két ötöst kapunk, ha egy százat kettévágunk akkor két ötvenest. Ezért bátorkodom azt gondolni, hogy az ötszázas így nézhetne ki:

Logikailag így illeszkedik. Ha valaki valahol megtalálná, és küldene róla egy képet, nagyon nagy örömet szerezne nekünk.

A folytatásban tovább keressük az ősi eredetű nyelvek belső tartalmait, titkos jelentéseit.

LEVELEK KÖVETKEZŐ LAP

ALL RIGHTS RESERVED ©