ÜLÖK A METRÓN 

Ülök a metrón
És a koszos kínai cipőkre nézve
Látom, hogy a népem lelke fáj
És azt is látom,
Hogy a csipke kedvek 
Koszos műanyaggá vedlenek
Zacskókká, hol idegen szavak
Járják szememben a jövevényszavak
Ronda táncát

Papírzsebkendő világunk 
És béna nyelvünk
Már nem lázad semmire
Vagy mondja még
a bátran mondhatót,
de a tompa elmék már
semmibe néznek, szájukban
a kétségek és mindegy ízű
fanyar hulladékok forognak
a százszoros áron vett felfújt semmivel

2001.12.19

 KEZDŐLAP  HOVA LETT A MAGYARNAK A VÉRE?