36.

Szépség és Szörnyeteg

Végső és igaz valóságunk: az Isten végső meghatározása szerint: Lét, Tudat és Üdv. De mi is az Üdv? Ez nem más mint harmónia: az ellentétek összhangja. S ha az ellentétek összhangban vannak egymással, akkor ki is egészülnek egymással, s ugyanannak a közös és egységes valóságnak poláris aspektusaivá válnak. Ez a harmónia a tisztaság (333), s a Krisztus (333) igaz valója szerint maga ez a tisztaság. Mindenekelőtt Istennek kell tisztának lennie bennünk, vagyis a legfontosabb az, hogy tiszta Istenképünk legyen, s helyes fogalmaink legyenek Istenről. A tiszta Isten saját ellentétét is magában foglalja, tehát Istenben a Sátán is jelen van. Az Isten és a Sátán ugyanazt a valóságot jelöli meg, s ennek a közös valóságnak a neve a kabbalában: Keter, az első szefira az életfán. Ha a Keter önmagában van, s eredeti önmagára: A Dátra vonatkozik, akkor Isten, de ha a világra mint nem-önmagára vonatkozik, akkor már Sátán. A Dát a metafizikai édenkertben alvó Adam Kadmon, a Keter pedig Adam Harison, az Első Ember, akinek a Dát álmodja magát a mindenségi megnyilvánulásban. A Keter isteni aspektusát, vagyis eredeti Dát-önmagát a szefirotikus fán a Kegyelem szefirája: a Heszed (165) képviseli, melynek bolygója a joviális Jupiter(165), a nyilas (165) jegy uralkodója. Ezzel szemben a Keter sátáni aspektusát a szigor, a bosszú és büntetés szefirája: a Gebura (70) képviseli, melynek a bolygója a Szaturnusz (461), mely a reaktív akaratot fejezi ki. A Gebura azt mutatja meg, hogy a Keter (114) miként Úr (70), míg a Heszed azt mutatja meg, hogy a Keter miként Isten. A Keter a világmindenség pápája és császára egy személyben: Dominus et Deus, vagyis Úr és Isten. Az Úrság a szigort, az Istenség pedig a kegyelmet jelenti. A Keter tehát egyszerre tiszta Isten és tiszta Sátán, ezzel szemben a Heszed a puszta Isten, aki egyúttal az Isten tisztasága, míg a Gebura: A Föld Ura a puszta Sátán, aki az Isten pusztasága. A tisztaságot meg kell még valósítani a lét, a tudat és az üdv tekintetében is. Így a tiszta lét azonos a tiszta semmivel, s ennek az egységnek a neve: Létsemmi, szanszkritül szadaszat. A puszta lét az űrtelen, transzcendencianélküli létezőket jeleníti meg, a puszta semmi pedig az egyszerű hiányt, voltaképpen azt, ami valójában nincs is. A tudat esetén a tudat és a tudattalan egységét kell tisztán megértenünk. Tisztának csak az olyan tudat nevezhető, melyben a tudatos és a tudattalan rész nincs antagonisztikus ellentétben. Vagyis az olyan tudat nevezhető tisztának, mely tudatban nincsenek elfojtások, s melyben nincs is szükség elfojtásokra. Az ilyen tudat pedig neurózis-mentes. Végül a tiszta üdvöt kell megvizsgálni. -Ez is ellentétek egysége, s ha ez az egység megvalósul, akkor nincs többé kárhozat. A Szépség és Szörnyeteg kérdéskörével a tiszta üdv realizálása érdekében kell foglalkoznunk. A Szépség és Szörnyeteg az Életfán a középső szefira, melynek neve: Tiferet (175), melyet egyszerűen csak szépségként szoktak lefordítani. A tiszta üdv a fényruha (175) elnyerésében realizálódik, ahhoz azonban, hogy elnyerjük ezt a fényruhát, tisztán meg kell értenünk a Tiferet lényegét és problémáját. A Tiferethez a Nap tartozik, mely égitest a Naprendszerben éppúgy központi helyzetű, mint a Tiferet az életfán. A Nap angolul Sun, az ezzel hasonló hangzású Son jelentése pedig : fiú. Ez azt mutatja meg, hogy a Fiúisten az életfán a Tiferet által van megjelenítve. A kereszténységben pedig a Fiúisten a Názáreti Jézus, aki az Atyaisten egyszülött fia. Az Atyaisten valójában a Keter, a Keter azonban mindeneknek atyja, nemcsak Jézusnak. A specifikáló princípiumot a Gebura jelenti, hiszen a villámló alászállásban a Tiferetet éppen a Gebura előzi meg, s ilyen értelemben a Tiferet atyja a Gebura. Ez azonban a Sátán (Szét-Szaturnusz), s ennélfogva a Gebura, a Föld (Geb) ura: a szigorú tanító csak az ördögatya lehet. Isten a Jó, angolul: God, a Sátán pedig ennek megfordítottja: dog, vagyis kutya. A Gebura az ötödik szefira, míg a Tiferet a hatodik szefira. Az 5 és a 6 összeolvasva: 56, s a hű igazságszáma is: 56. S e két szféra közötti 22-es útnak a neve éppen: a hűség útja. A kutya lényege pedig éppen a hűség. Ez éppúgy őrködik mint az őrangyal, de mivel dog, ezért őr-dog és őr-dög. Amennyiben Jézus túltekint és átlát a Szaturnuszon, a Küszöb Őrén, úgy meglátja igazi atyját: az Uránuszt, az eget, aki a Mennyei Atya: a Keter. Amennyiben Jézus tisztánlátó, annyiban ő maga a Harmónia, a Szépség. Amennyiben viszont az alapvető létesültsége imprinting szavára hallgat, annyiban a Geburát, vagyis a gonosz Kronoszt fogja fel atyjának, de ez már nem a Mennyei Atya, hanem az ördögatya. Midőn azt mondta, hogy nem azért jött le a Földre, hogy békét hozzon, hanem hogy meghasonlást, akkor mint az ördögatya fia szólt, s nem mint a Mennyei Atya fia. S a Szörnyeteg nem más, mint a meghasonlást és gyűlölködést hozó Jézus. Mivel Jézus volt az Oroszlánavatár: Nrisimhadéva is, ezért az ő eredeti állati hordozója egy oroszlánforma. De annak idején ez az oroszlán: Júda Oroszlánja elveszítette tisztánlátását, s a Szaturnuszon túl már nem látta tisztán az Uránuszt, a Mennyei Atyát, s így a Szaturnusz valenciájában, vagyis értékrendszerében rekedt. A nemes oroszlánból így lett Júda Oroszlánja, aki vadul nekirohan Júda minden ellenségének. Hiszen Izrael Istene nem más, mint a szombatnap ura, vagyis a Szaturnusz. S vaksága óta az oroszlánavatár Izrael Istenét hirdeti, szolgálja és dicsőíti. Jézus a keresztfán nyilván nem Uránuszt, vagyis a Mennyei Atyát akarta kiengesztelni, hanem Krónosz-Szaturnusz-Jehovát, vagyis a Föld szigorú urát. A halálból azonban nem az ördögatya Gebura támasztotta fel, hanem a Szentlelket képviselő Jupiter-Heszed, aki legutóbb mint Ramana Maharishi testesült meg. Jézus először az Ő szemében vált valódi Szépséggé. S ha azt akarjuk, hogy a Fiúisten a mi vonatkozásunkban is Szépség legyen és ne Szörnyeteg, akkor Jupiter joviális tanítása szerint kell gondolkodnunk, s alaposan meg kell ismernünk Ramana Maharishi tanítását és gondolatait. E tanítás lényege pedig az Önvaló, a Dát, mely először mint Én jelenik meg, s ez a Keter. A lényeg az, hogy visszataláljunk eredeti énünkhöz, vagyis a Keterhez, s ebben az eredeti énben kell megtalálnunk az Önvalót és az Istent. A Bibliában a sok negatív gondolat mellett az egyik legszentebb ige a következő: Ébredj fel, Te, aki alszol, támadj fel a halálból, s felragyog Tenéked a Krisztus! Ez azt jelenti, hogy fel kell ébredni a keteri azonosulásból, a Ketert megszüntetve-megőrizve vissza kell vezetni a Dátba, s Dátként meg kell látni az Ősfényt, melynek neve: Ain Soph Aur. Ez a minden személyben jelenlévő abszolút személy, aki nem a világban van, hanem a lények belső tiszta tudatában. Ez a Krisztus a Belső Fiú: a Szagúna Brahman. A belső Szentlélek maga a Dát, az Isten, mint mindent átható és mindeneket megszentelő Szellem. A belső Atya az Ain Soph, a végtelen, a megnyilvánulatlan, a Nirgúna Brahman, akinek külső szimbóluma az egyik vonatkozásban a Jeszód, az Alap, az Ősok, egy másik külső szimbóluma pedig a Hokma, melynek bolygója a Neptunusz. Végül a mindenek fölött és alatt álló abszolót Isten az Atigúna Brahman, mikinek jellemzője a dvaitadvaita-váda, vagyis a kettőzött-nemkettősség útja. Ez maga az Ain, vagyis a Létsemmi. A Keter feladata ennek az Ainnak a megvalósítása a tényleges teremtésben, a Hokma feladata az Ain soph, vagyis a Nirgúna Brahman megvalósítása, a Bina feladata az Ain Soph Aur, vagyis a Szagúna Brahman megvalósítása, a Heszed feladata a Dát, vagyis a Szentlélek megvalósítása, a Gebura feladata pedig a Keter megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy a Geburának tükröt kell tartania a Keter számára. Lényeges tudatosítani azt, hogy a Tiferet feladata a minden lényben jelenlévő személyes Isten: a Szagúna Brahman megmutatása, S ha Jézus nyit a Jupiter, vagyis a Magyarok Istene, s egyúttal a görög-római világ főistene felé, akkor középre áll, nem lesz már többé egyoldalúan elfogult Gebura iránt, s így válik igazi Tiferetté, vagyis Szépséggé. Ahhoz azonban, hogy ezt meg tudja tenni, a Keter elsődleges szellemének, a hajdani Ádámnak döntenie kell a következő fontos dilemma vonatkozásában. A dilemma pedig ez:

Önmagam vagy Isten?

A lényegi, egzisztenciális választás itt van. A kérdést valójában úgy kell értelmezni, hogy vajon inkább önmagam akarok-e lenni, vagy inkább Isten akarok-e lenni. A kérdést az ősi kígyó annak idején már fölvetette Ádámnak és Évának, de az első emberpár elbukott, mert rosszul döntött. A helyes döntéshez tudni kell, hogy a Sátán Isten akar lenni, az Isten önmaga akar lenni, az ember pedig az a forma, akiben az Isten önmagát megtalálja. Ha tehát úgy döntünk, hogy önmagunk akarunk lenni, akkor már eleve hasonlatosak vagyunk Istenhez, sőt az eleve meglévő Istenképűségünk így marad meg. De ha úgy döntünk, hogy Isten akarunk lenni, akkor úgy döntünk, mint a Sátán, s hozzá kezdünk el hasonlítani, s fokozatosan elsátánosodunk. Ennek az eltévelyedésnek a neve pedig: titáni deviáció. Erre az Úttévesztésre lépett rá annak idején Ádám újramegtestesülése: Nimród, a Párduc Úr. A párduc a Keter hordozóállata, mely a Keter alsó természetét mutatja meg. Ez az alsó természet pedig a Sátán, de eredetileg a maga tisztaságában. Így lehet megérteni, hogy a Korona angyalának, vagyis a Ha-katrielnek a száma a héber kód szerint miért éppen 666. S a Magyarország Szentkoronája kifejezés igazságszáma is éppen: 666. A 666 tehát a Keternek, vagyis az énnek az önmagába-záródását jelenti, s ennek az önmagába-záródásnak a neve önzés. S amíg a Keter párduchoz hasonló fenevad, s az önzés állapotában stagnál, addig a Tiferet sem lehet Szépség, hanem csak Szörnyeteg, A Nap-tiferet ekkor Sorath, vagyis a Napdémon, melynek a száma a héber kód szerint szintén 666. Így tehát a fenevad meghasonlik önmagával, s ezért a veszedelemre megy, megjárja a szefirák poklait, míg végre megtanulja a jó döntést, s így a Tiferet is Szépséggé és Harmómiává válik mindenek javára. A helyes döntés megtanulásáig azonban folytatódik a bukás, mely a Nap-Tiferet és az Uránusz-Keter kapcsolatának negatív jellemzője. Másrészt a Tiferetet és a Ketert a 8-as ösvény köti össze, mely kerítést, de félelmet is jelent. A félelem mint tudati szennyeződés pedig a Jeszódhoz és ennek bolygójához: a Holdhoz tartozik. Ugyanis az 5 tudati szennyeződés, az 5 klésa éppen az alsó 5 szefirának felel meg. A tudatlanság szennyeződése a Malkúthoz tartozik. Ez a szennyeződés mindaddig tart, míg az egyén az érzékiség rabja. A tudatlanság következtében lép fel a félelem, hiszen amíg valamit nem tudunk, addig joggal félhetünk. A bátorság mindig azon alapszik, hogy tudom, hogy tudok: tudok küzdeni, tudok hinni, tudok bízni, képes vagyok problémákat megoldani. A félelemnek a Jeszód, vagyis a tudatalatti felel meg. Amíg a tudatalatti rabjai vagyunk, addig félünk. A félelemmentességhez a tudatalattiban lévő engramokat kell magas tónusszinten tudatosítani, s a magas tudatosság által meg kell szüntetni a félelmek negatív töltéseit, vagyis a betegítő energiatorlaszokat. A félelem következménye a vágyódás, a ragaszkodás, a bálványimádás, a görcsös kapaszkodás. Mert ha nem szüntetjük meg a félelem igazi okát a tudatlanságot megfelelő tanulással és igazságfeltárással, akkor kénytelenek vagyunk kapaszkodni. A vágyhoz, a kötődéshez, a hangulathoz: a dvésához a Hod tartozik, ahol a hangulatokból gondolatok, a gondolatokból pedig hangulatok keletkeznek, s így itt alakul ki a személy asszociációs rendszere, gondolati világa. A Hodhoz a Vénusz tartozik, s a Vénusz megmutatja, hogy itt valóban a vágyakról, a hangulatokról és a gondolatokról van szó. A kötődésből könnyen lesz harag, elég csak a fenyegetésre gondolni, mely el akar szakítani minket a bálványainktól. S haragot azok iránt érzünk, aki elvesz tőlünk valamilyen jót, vagy egy bálványt, mely egy jóságot képvisel számunkra. A haraghoz pedig a Necá tartozik, e szefirához pedig a Mars tartozik. Az indulatok mind e szefirához tartoznak. Végül a harag azt a gondolatot szüli meg, hogy a gyűlöltet eltávolítsuk magunkból, a közelünkből, vagy teljes mértékben eltávolítsuk. S az önzés lényege éppen ez a magunkból való kizárás. Az önzés lényegszerűen a Tiferethez tartozik, s lényegében éppen ez a Szörnyeteg, melyet a helyes döntés révén vissza tudunk integrálni a centrumba, s így áll helyre a Szépség és a Harmónia.