»HETEDIK TEXTUS«

»1.« Az örök természet misztériumában ilyenformán a teremtményeket gonosszá és jóvá szülő és teremtő arcanum van. Mágikus lét, amelyben mágia mágiát ébresztett a kéjjel, és a létbe vitte, s ezzel önmagát minden megnövelte és a legnagyobb hatalomra emelte. MERT Isten szelleme nem alkot a természetben, hanem feltárja és keresi a jót.

"Jó" és "gonosz" teremtmények: anyag és antianyag. Ami teremt; az a törvény, amit teremt; a tér, az energia, az anyag. A kétpólusú Univerzum egyensúlya a paritás. A párosság. Mindennek az egyensúlya úgy kívánja, hogy a balos részecskék mellett jobbosak is létezzenek. Ezek valóban léteznek is. A fizika mindennek megtalálta az ellenkező "elektromos" viselkedésű antipárját is. Talán a neutrínók antipárjai kétségesek (itt a térben). Pauli még nem találta. Elektron - pozitron. Proton - antiproton. Neutron - antineutron. Pauli méréseiben úgy találta, hogy a neutrínók egységesek, nincs antipárjuk. Itt, ebben az Univerzumban talán kevés van és hamar elbomlik. Létezése mégis bizonyos! A létezés és az expanzió elválaszthatatlan fogalmak az időfizikában. Ami bármilyen kis ideig létezik, az expandál (emanál). Az idő dimenziójában ekvipotenciális szférikus egy dimenzió formájában kell viselkednie. Minden szubjektív időforrásokból keletkezik, így minden "magát növeli meg" maga magának létrehozója, szülője. Egyedül a tér az ami tér nélkül fenn tud maradni, így bár nem a tér alkotja a részecskéket, létük lehetősége és képessége mégis a térhez kötött. Isten nem alkot, csak feltárja a jót, a létezés számunkra egyetlen módját, az anyag dimenzióit. Az anyagot viszont, mint már kifejtettük ... az ördög teremti.. (itt a térben) .. de odaát.. mi teremtheti az antianyagot?.. Az antiördög? Hiszen a térben is benne van a hipertér és a hipertérben is benne van a tér. Amikor itt a tér éppen 0, (nemtér nemidő) akkor van itt 5,6,5 maximumon a hipertér. (Kalotaszegi lépcsős dimenziómotívum!). ***

»2.« Így tehát a gonosz a mágikus vággyal önmagát a misztériumban és a misztériummal folyvást kereste és megtalálta, és Isten rendelése nélkül feltárta; a bőszültség szigor, amely uralkodik az ostobaság felett.

A részecskékben egzisztáló ellenkező csavarodású időterek a maguk világát "élik", és tartják fenn folyvást, vagyis belső keletkezésük folyamatos dolog. Az állandó keletkezés állandó felszíni elhalást is jelent. A folyvást kereste és megtalálta azt jelenti, hogy elveiben a térhez hasonlóan a részecske belsejében lévő működtető források zöme is olyan tachion, amely a saját idejét "eszi" vagyis reciklizált tereket termel (addig míg ciklusonként el nem hal a sajátidő "özönvizében". A bőszültség régen ismert fogalom előttünk: tachionokat jelent. Tachionok az okai a keletkezésnek, és ezek okai a felszín "elhalásának" is. Az ostobaság a vissza-visszatérő ellenkezés, a részecske renatálódási ciklusa. Ez egyetlen másodperc alatt 10^24 -szer megismétlődik. ***

»3.«Ekképp nőtt minden saját fáján, előrendelés nélkül. Mert Isten, aki az első kezdet, nem a gonoszságot, hanem az értelmet és a tudást rendelte uralomra, s ezeknek kellett a csodákat feltárniuk és az élet vezérévé lenniük. És itt látjuk a nagy titkot, ahogy öröktől a misztériumban volt, vagyis a misztérium négy színét és az ötödiket, amely nem a természeti misztérium sajátja, hanem az istenség misztériumáé, s amely a természet misztériumában mint élő fény világít.

A részecskék belsejében négyfelé ágazott térbeli fraktál generálódik. Ez geometriailag nagyon hasonlít egy tölgyfa, vagy egy almafa lombkoronájának alakjára. Így nő minden a saját fáján. Egy négydimenziós rendszerről beszél, ami mint alapban egy különleges "isteni" (5.) dimenzióban, a térben létezik. Nem nagyon egyszerű ez a rendszer, ha meggondoljuk azt, hogy a tér is hat független, szubjektív, expandáló és csavarodott dimenzióból áll. (de minden dimenziója egyenrangú és egyforma, hiszen egy kiindulási dimenzió folyamatosan keletkező képei csupán. Ebben létezik a részecskék négy dimenzióban leírható, de a valóságban rengeteg, - a neutronnál: 740000 ! - forrásidő jobbra és balra csavarodó, többségükben félspínű sajáttéridejéből áll, ami három forrástachion saját múltjába irányuló szimmetriarobbanása következtében keletkezik. A szörnyen bonyolult geometriai struktúra csakis a tér geometriájában létezhet, (hiszen szuperszimmetriája ebben keletkezett). A tér; ez az a fény, amiről Böhme ír. A mindenhol világító, mindenhol jelenlévő: láthatatlan, rejtett élő fény. Mert mint elmondtuk, a tér is energiastruktúra mint az általunk ismert fény. A bűn az anyag megteremtése, (vagy a balos anyag megteremtése?) ***

»4.« A négy szín: a kék, a vörös, a zöld, és a sárga mind benne van, de az ötödik, a fehér Isten tulajdona, és mégis a természetben ragyog. A fehér az ötödik esszencia, tiszta, szeplőtelen gyermek, aranyhoz és ezüsthöz hasonlíthatjuk, a tűzben is megmaradó, fehér, világos kristályhoz.

A négy dinamikus geometriai dimenziót (amelyek csakis homogén idődimenziók lehetnek) négy színnel jellemzi, és ezek egy ötödikbe; a fehérbe ágyazottan helyezkednek el. Ez a tér forrásának "tulajdona", de expanziója okán mindenhol jelen van (ahova a tér már terjedése során eljutott). A tér centrumának oktaéderes szerkezete pontosan a gyémánt kristályaihoz hasonlítható, így ennek az oktaéderes eloszlásnak a térre mindenhol jellemzőnek kell maradnia, hiszen a térhullámok a forrás elhagyása után már nem változnak (csak változtatnak). Ez nem jelenti azt, hogy a tér (téri része) oktaéder alakú (!!) lenne, hiszen hat egymásba ágyazott spirálgömb alkotja. Az Ezékiel kerék, a gömb ami minden felé egyszerre forog és halad. ***

»5.« Mert a tűz a színek próbája, és csak a fehér marad meg benne, mivel ez Isten fenségének ragyogása. (A fekete nem tartozik a misztériumhoz, hanem sötét lepel, amely mindent elrejt.)

Mit is jelent ez a titokzatos mondat. A nemtér-nemidő a térben értelmezhetetlen, hiszen dimenziói a térben tapasztalhatatlanok. Nem tartozik a misztériumhoz, mert egy térrel együtt terjedő hiányréteg. A tér a fehér, a színek összessége, a nemtér-nemidő fekete, a színek hiánya, vagyis itt nincsen téridő. Ez tértelen semmit jelent, a térben tapasztalhatatlant. ***

»6.« Itt találjuk meg a nyelvek nemzetségfáját is a négy ábécével. Az elsőt, amely a minden nyelv gyökerét képező természetnyelv, a misztérium karakterével jelöljük: de a sokaságban (vagy a sok nyelvben) e nyelvet csak gyermekei ismerik fel, akik a misztériumot mint Isten csodáját megértették. (A természetnyelvnek ezen ábécéje a fekete színben, mindennek mélyén rejtve nyugszik, mivel a fekete nem tartozik a színek közé, hanem misztérium, és érthetetlen a természetnyelven beszélőnek, s csak Isten szelleme tárja fel.)

Az első nyelvet "a misztérium karakterével" jelöljük mondja Böhme mester. Ez mit is jelenthet. E karakter a pecsét, a misztérium határa, a tér határa, a fehér határa. (Egy karakter leírni nem képes geometriai rendszerét, így csak a határát jelölheti.) A következő mondat erre utal. a természetnyelvnek ezen ábécéje a fekete színben, mindennek a mélyén rejtve nyugszik. Vagyis a minden alatt valóban minden létezőt kell érteni. Az energiákat, és a részecskéket. Ezek jelenforrásai a sajátidőn (sajáttéren) kívül vannak, vagyis a nemtér-nemidőben. Ez a tudás veszélyes, és nem is tárja fel a szerző a részleteit. Ezt nem érthetik meg a természetnyelven beszélők, (a materialisták) hiszen csak a felszínt akarják megmagyarázni, ami semmiből áll, így azután amikor úgy gondolják, hogy; "megfogták Isten lábát", akkor csak a zoknija marad a kezükben.. az is szerteszét foszlik és semmivé oszlik.. Ezt a fát úgy is kell értenünk, hogy a nemtér-nemidőn át gyakorlatilag az egész Univerzum időszálain - az egydimenziós Univerzumon át egyetlen központi forráshoz vezet. Ezen a hálózaton az információ a fénysebességnél összehasonlíthatatlanul gyorsabban terjed, belátható okok miatt "kötélirányban", úgy mint a gyerekkori spárgatelefonjainkon, amit a nagymamáktól elszerzett cipőpasztás dobozokból és egy - a két pléhfedél között kifeszített spárgából eszkábáltunk. ***

»7.«A második ábécé pedig a héber, amely feltárja a misztériumot, és a fát ágaival és gallyaival megnevezi.

** Mik is ezek az ábécék? A neutron nevezetes fontosságú forrásainak betűkkel megjelölt elágazó fraktálágai. A forrásrendszer bonyolult és terjedelmes, így egy ábécé betűi nem elégségesek még a nevezetes forrásidők elnevezésére sem, így öt ábécét használ erre a feladatra. A héber ábécé huszonnégy betűje a fraktál nevezetes -kiidulási, centrális- ágait (gallyait) nevezi meg a neutronban. ***

»8.« A harmadik a görög, amely a fa gyümölcsét és ékességeit nevezi meg, és először fejezi ki helyesen az értelmet.

** A görög ABC (24) a fraktál gyümölcseit nevezi meg. Nos kérem; ezek azok a gyümölcsök amelyek a bűnbeeséshez vezettek. Az alma amit Éva ősanyánk és Ádám ősapánk megkóstolt. A tudás fájáról ettek. Ha a másik fáról ettek volna, akkor ugyan buták maradtak volna, de örökéletűvé lettek volna ezek a forrásidők. A tudás fája fejezi ki először a helyes értelmet. Úgy gondolom, hogy ezek azok a "csomósodások" lehetnek, amelyeknek az Univerzum információátadási alapelveinél van lényeges szerepe. A proton belső terének kutatásánál már felfedezték ezeket. Építőelemeknek, kvarkoknak gondolták. Szerintem igen sok keletkező és szétfoszló "termés" és "gyümölcs" lehet egy neutronban. ***

»9.« A negyedik szín a latin, amellyel sok nép és nyelv segít magán, s amely a fa erejét és erényét fejezi ki.

A latin karakterek a részecske felszíne alatti világ nevezetességeit és a felszínt jelölhetik. Esetleg a részecske mikrokörnyezetét és az "elektronhéjakat", is amelyek valójában nyugalmi harmóniák a nyugtalanságban. Figyeljük meg! Színesben lehetett a neutronmodellje! Tartományok, gömbrétegek szerint. Jó kis számítógép lehetett, nekünk is jó lenne egy ilyen a hozzátartozó holografikus display-vel! Menne vele a munka! ***

»10.« Az ötödik pedig az összes ábécét feltáró isteni szellem; de ezt az ábécét az ember nem tanulhatja meg, mert önmagát tárja fel az ember szellemében.

Ez tehát valójában nem is ABC, hanem minden más ami a részecske időkapszulája és az azon belüli és kívüli világ? Gondolhatunk a közeli interferenciákra, vagyis az erős kölcsönhatások tartományára is. Azt a holografikus informatikai hullámteret is érthetjük ez alatt, ami a részecske felszínét elhagyva a részecske saját Univerzumát jelenti. Ennek a térnek a többi hasonlókkal való együtthatása az a végtelen bonyolultságú informatikai interferenciatér, amit manapság szégyellősen morphogenetikai térnek szokás nevezni. Régi elnevezése: a Világéter. Ez semmiben sem olyan, mint ahogyan értelmezni igyekeztek a közeli korok fizikusai és filozófusai. Ezek a tudományoskodó elnevezések a tudomány trójai falovacskái, amit a kanonizált dogmákban nem hívő -a gondolkozást megkísérlő- tudósok tologatnak be a dogmatikusok Trójáinak kapuján. A központi Fizikai Kutató Intézet kutatóinak a szájából hallottam egy elegáns "tudományos" fedőnevet a Perpetum Mobilére (amit fejlesztenek); Pí-Em. Jól hangzik, olyan jó angolos! ***

»11.« Ezek az ábécék tehát a nagy misztérium színeiből keletkeznek, és szétoszlanak további, összesen hetvenhét nyelvben, de csak ötöt ismerünk el alapnyelvként, hetvenkettőt pedig csodaként, mint Bábelt, az összezavarodott létezés száját; az ész itt elhagyta a vezetőjét, és egyedül akart haladni és a misztériumba felemelkedni.

A bonyodalmak tehát a turbában keletkeznek, az időtükörben, ami a részecske megfoghatóságának (ütköztethetőségének) a határa. Itt olyan sok lesz a nevezetes források száma a szimmetriarobbanás egyre jobban szerteágazó világában, hogy hetvenkét ABC kell a legfontosabb ágak megnevezéséhez is. A részecske belsőbb régióiban öt ABC is elég, míg a felszín közelében lévő összevisszaságban erre már csak hetvenkét ABC elegendő. Ez a zavarodottság Bábel. Innen a bábeli nyelvzavar. Ezt a tér szerkezete váltja ki. Vagyis a Bibliában Isten összezavarja a népek nyelvét, hogy ne építhessék a tornyukat az égig, az istenek birodalmáig. Itt a szimmetriarobbanásnak le kell állnia, így a részecske nem nő az égig, a végtelenig. (Csak a transzcendens terével). ***

»12.« Ahogy Nimród fiaival történt Bábel tornyánál, midőn az Isten iránti engedetlenségből a külön észbe süllyedtek. Vezetőjüket elhagyták, eszük megzavarodott, úgyhogy saját nyelvüket sem értették többé.

És most jól tessék figyelni! A magyarság nemzetségfája a nimródi ágról hajtott! Vagyis most (a végidőkre) bennünk van elrejtve a titkos tudás. Nosza! A részecskefelszín oka is ez, amit az Isten ellen fordult forrásidők hoznak létre. Az egyre rövidebb fraktálágacskák hossza (élettartama) miatt a sajátidőben befutott futamaik hossza összemérhetővé kezd válni az alaptér térrétegeinek vastagságával, így annak "szitálásai" a forrásidőket furcsa helyzetbe hozhatják. Ha egy hosszúfutamú forrás az alaptérben kissé cikázva, cikk-cakkosan halad, úgy nem történik semmi különös dolog. De ez csak hosszúfutamú forrásidők esetén van így! A neutronfraktál leendő felszínéhez közelítve megváltozik a helyzet. Az időpopuláció ágacskái egyre bonyolultabb elágazási és áramlási rendszerükben (TURBA, BÁBEL) egyre inkább "útban vannak egymásnak", mert a kis cikázások már sajátidő ellentmondásokat okoznak az egyre bonyolultabb elágazási rendszerben, hiszen egy időpopuláció fraktál termékei. Így azután olyan furcsaságok is keletkeznek ebben a régióban, hogy egyszerre kétféle forrásidő is reprezentálódik egy helyen az éppen elágazott ellenkező csavarodású, de egy nemzetséghez tartozó jelenforrásokból. (740'000 osztva kettővel ! : pontosan kiadja a koronák számát 370'000-et!) Itt egy tükröző és "áttörhetetlen" időtükör, mágikus tükör jön létre a felszín tachionjaiból (látens térforrásaiból). Ez a valami a részecske felszíne. Három rétegben keletkezik folyamatos örvénylésben, "Bábeli zűrzavarban". ***

»13.« Ilyenformán nőtt ki számos nyelv, mind a hetvenkettő az összezavarodott Bábelből, és mindegyik önmagába lépett, és saját külön eszében és gonoszságában kereste a tudást. Elhagyták Istent és pogánnyá lettek, és Isten engedte, hogy önnön csodáikba lépjenek, mert nem akarták követni, hanem külön növénnyé (»!?!«) akartak lenni; és saját eszük (amely minden színnel összekeveredett) kormányozta őket.

Az "eszes növény" groteszk figyelmeztetés. Eddig mindig emberekről, sokaságról írtak a szentkönyvek, és akkor egyszercsak ez a növény. Először állatok, azután majomöröm, most meg ez a növény!... Még a végén le "eszetlenalgáz".. Aki idáig értette az eszmefuttatásomat az már tudja, hogy miféle növényről ír a szerző. Mik ezek a pogánnyá lett eszes növények? Az ellenkezően csavarodott fraktálelemek, amelyek az ágasbogas elágazások miatt fára, növényre emlékeztető alakzatokat vesznek fel. ***

»14.« Ekkor született a turba, megszűnvén közöttük az egyetértés. Mindegyik a maga színében akart élni, de ezek mégsem az igazi alapszínek voltak, hanem csupán az észben született torzszülöttei. És az igazi vezető nélkül éltek, aki mindent Egy nyelven teremtett, aki Egyet tárt fel, egy fa ágait, erejét és gyümölcsét.

Ekkor született a részecske felszíne és megfoghatósága. A felszínt alkotó források jelentős része elpusztul ebben a színorgiában. A négy ág, amin elindulnak négy szín. Ez rétegek szerint is színt vált . Ebből négy domináns időpopuláció keletkezik és mindegyik csak a saját rendszerére különösen veszélyes, mert annak esik azonos tartományba a sajátideje. A kezdeti egy fa félresikerült, nyurga képződmény és elpusztul a központi forrásidő vízözönében. (Víz típusú sebességgel közeledő sajátidejében. Ez az elektron a neutron közepén. (Noé bárkája). Csavarodása miatt folyamatosan elveszíti időelőnyét.) Az eredeti 2 dimenziós (?) sík populáció helyett egy (talán nem szerencsés) harmadik dimenziót is megnyit. (BŰN) Talán furcsán hat ez a sík Univerzum; DE van (most is van még) ilyen! Itt és most! Ez a falvédő a magyaroknál. Ebben is van mozgás és evolúció! Onnan jöttünk ide... és akkor estünk Bűnbe... (3D) MINDENKI! ..és a negyedikbe megyünk. Szintén mindenki. ***

»15.« A négy ábécé Egy fán van és egymásból fakad, de a sok nyelvnek saját karakterükkel kell boldogulniuk mint lakótársaknak, akik önnön javukat akarják, és mindannyian szembeszegülnek a fával.

A négy fa tehát egy közös törzsről indul. (A részecske centrumából). Ez az a bibliai négy törzs, ami elindult keletre, nyugatra, északra és délre. Az ABC-k nem fánként vannak értelmezve, hanem régiónként, szféránként. A látens dimenziófraktálok egymásba is belekeverednek (ld:kevert színek). Ezen alaprendszeri forrás populációja a felszín közelében szembeszegül a fájával, vagyis visszafordul a centrum felé. Ez lehet az oka annak, hogy Ádám életéből Dávid élettartama hiányzik? Dávid megöli a Góliátot aki nem lehet más mint maga Ádám, a kezdeti sajátidő. Ha meggondoljuk, akkor sokkal nagyobb teret generálhat 930 év alatt, mint a Dávid nevű forrás a maga kis 70 évével. Így Ádám a részecskefelszín hatezer évét (de a kiszabott 1000 évét se) érheti meg, de a Krisztus nevű forrásidő visszatereli a nemtér-nemidőből, és ettől a részecske centrumában újjászületve kezdheti előlről a részecske (Föld) ciklikus teremtését. Így egyszerű következtetéssel arra gondolhatunk, hogy a részecskében egyszerre öt és 3/4 teremtési fronthullám követheti a felszín felé egymást, ha a teremtés öt és fél napjára gondolunk. Tehát a nap Ádám újjászületési ciklusát jelentheti, a tört számú napok, pedig a hol hat, hol öt kifelé növekvő gömbszerű teremtési-pusztulási fronthullám terjedő, táguló rendszerét. ***