ÖTÖDIK TEXTUS

»1.« Minthogy öröktől fogva két lét létezett, nem mondhatjuk, hogy az egyik a másik mellett áll, és a másikat megragadja; nem mondhatjuk, hogy az egyik a másik mellett áll, és a másikat megragadja; nem mondhatjuk, hogy az egyik a másikon kívül van, és elválik tőle, nem: de felismerjük, hogy a szellemi élet magába befelé fordulva, a természeti élet pedig magából ki és maga elé fordulva áll.

Jó kis rejtvény! Az energia és az anyag születésének alapelveit hordozza! Nem mondhatjuk a fentieket, mivel örökösen szubjektív létezők időtereinek hihetetlenül furcsa interakcióiról van itt szó, melynek során bármivé is lesznek ebben az egyre komplikáltabb relatív mozgásrendszerében, megőrzik eredeti (kiindulási) tulajdonságaikat, a kompaktságot, a nyíltságot és a perdületet. A jelen mindig kompakt, hiszen pontszerű, a múlt mindig nyílt, hiszen emanál és áthatolható is az ekvitemporiális eseményfelszíne, a hátrahagyott, (kilehelt) múlttérnek viszont abszolút és relatív perdülete is lehet. Ezek a valamik nem kívül, nem belül vagy egymás mellett léteznek. Függetlenül léteznek egymástól. Két lét. Ezek elágazásaikkal további létekre oszlanak. Ennek geometriájára találunk utalást az utolsó mondatban. Az energia (szellemi élet) befelé forduló, a neutron (természeti élet) kifelé és maga elé forduló tachionokból keletkezik. Ennek eklatáns reprezentánsa a görög pszi betű, amelynek középső villája felett a szimbólumokban egy pont is található, ami a tachion hármas interakciójának szimbóluma. (pszi derivált) "Két igaz közé ront egy hazug, és ettől a hazug is igazzá válik" -olvassuk az indiai titkos tanításokban. Ez a három kezdeti forrás relatív realizációja, amiből majd a részecske keletkezési procedúrája kiindul. Ez a természeti élet alapja. ***

»2.« S mindezt együtt egy mindenütt forgó, Ezekiel kerekéhez hasonlatos gömbkerékkel vethetjük össze.

Itt az a spirálgömb, amiről már említést tettem. A tér is és a részecskék is hasonló tereket szülnek. Itt van Ezékiel prófétának a mindenfele egyszerre haladó kereke, a kerék a kerékben, amivel Isten a földre száll!! Tetszik érteni!!? Mikor íródhatott a Biblia? 3200 éve! Írója már ismerte a tér és a részecskék szerkezetét! Ezt a mai felfogással vethetjük össze!! Elkeserítően vaksik vagyunk! ***

»3.« A szellemi élet a természeti élet teljessége, de a természeti élet mégsem ragadja meg. Két princípium ez, egyetlen ősállapotban, hol mindegyiknek saját misztériuma és hatása van. A természeti élet a dicsőség és a fenség tüzéig, a szellemi élet pedig fényéig hatol: a tűzben a természet emésztő lényegének bőszültségét érthetjük meg, a fényben pedig a víz születését, amely a tűz erejét megfékezi, amiként azt A lélekről szóló negyven kérdés -ben leírtuk.

Feltűnően sokszor használ ez a vargamester királyi többest... Energia és anyag. Szellemi és természeti élet. A korszerű fizika is ezekkel az operátorokkal dolgozik. Ezek itt nem egymásba konvertálhatóak. Két valami. Hullámtermészetű energia és hullámtermészetű részecske. Mindegyik a saját egymástól eltérő szabályrendszerével. Tehát saját, speciális interakciókkal a többiekre nézve. A részecske evolúciója a dicsőség és fenség belső világból megszüli a megfoghatóságot a részecske felszínét az emésztő lényeget, bőszültséget, a turbát, az ördögöt, a viszályt. Enélkül a jelenség nélkül a szimmetriarobbanás nem állna az ismert részecskeméreteken, hanem ki tudja meddig növekedne. Itt a fénysebesség okára is utal. Ez volt az a kérdés amitől Einstein annyira félt, hogy a fia meg fogja kérdezni: -Apa! Miért meg a fény fénysebességgel!? Másnap meg is kérdezte!... -Csak...! Én a Víz forrásának a felgyorsításával igyekeztem kialakítani a Tüzet, Ő pedig a Tűz forrásának a lelassításával hozza létre a Vizet. Bizonyára jobban tudja nálam. Ő a Tűz forrásának a forgatásával (Keserű) mozgatja annak a forrását. A Védák (Upanisadok) azt tanítja, hogy először van a Létező, majd a Hő, azután a Víz, majd a Táplálék. Ez a forrás, a Tűz, a Víz és a múltesszencia. ***

»4.« Felismerhetjük tehát a természet örök lényegét - akképp, ahogyan a víz és a tűz ad, egymásba vegyítve, halványkék színt-, amilyen a tűz villanása; olyan az alakja, mint az egy lényeggé vegyített rubin és kristály, vagy mint ha sárgát, fehéret, pirosat és kéket vegyítünk sötét vízbe, s lesz kék a zöldben - mind megőrzi a maga fényét és úgy ragyog, s a víz ellenáll a tűznek, nem emésztődik el, hanem a két misztérium egy lényegként vegyül egymásba, s a két princípium mégis két életként különbözik egymástól.

Most a szimbolikus színek szerint kapunk magyarázatot az időterek világára. Ez az egymásba hatolt idők világa - melyben megmarad a szubjektum- és a keveredés csak látens eredő tulajdonság. A tér négy dimenziós kiterjedéssel valóban türkizkék - kék a zöldben!- A fehér a 3D alapteret jelenti és az ebben megszülető neutron három kiindulási forrásának; sárga, piros, kék a szimbolikus színe. A források időterei egymásba ágyazódnak, de örökös autonómiájukat is megtartják. A tachion formai, időgeometriai megjelenése valóban hasonlít a lángnyelvre, és a "nyugalmi" térforrás a vízbeejtett kő szétfutó hullámára. Ezek egymásban is megmaradó jelenségek az időgeometriában, hiszen itt szó sincs valódi vízről, vagy valódi tűzről. A színek keverése hasonlat, ami azok egyidejű egy helyen is létezhető; keverhető voltát hivatott érzékeltetni, ami az időterek egy helyen egyszerre létezését szemlélteti. Mivel a forrásidők szubjektív valamik, így az egy helyen létezés nem jelent valódi keveredést, csak együttes interakciót. Tűzből lehet Víz, Vízből lehet Tűz, de az örökös szubjektivitás ettől nem változik. Az emanációs határsebesség (fénysebesség) is élesen elválasztja a Tüzet és a Vizet, hiszen ezen a határértéken válik pozitív, vagy negatív időrendszerré. Ma mi is ide tesszük a fizikában a határt! ***

»5.« Itt érthetjük meg továbbá a lényegek lényegét, s azt hogy e lényeg mágikus lényeg; magát teremti meg az akarat az esszenciális életben, és így születésbe léphet, s a nagy misztériumban kínt fakaszthat; kivált a tűz ősállapotában, amely eddig nem nyilatkozott meg, hanem rejtve volt a misztériumban a színek sokaságának visszfényeként, minek tükrét láthatjuk az ördögben és minden gonoszságban, és felismerhetjük azt is, miként keletkezik az immaginációból gonosz és jó a nagy misztériumban, amelyben csodálatos, esszenciális élet szüli meg önmagát.

Itt írja le a részecskét és ezen át az anyagot és természetesen így az ebből felépülő életet is. Ez az esszenciális élet. Magát teremti. Ez a lényegek lényege; hogy a "semmiből". A részecske nem kialakul és azután van, hanem ugyanolyan folyamatosan és állandóan a születés állapotában lévő és maradó valami, mint az energia és a tér is. Soha nincs kész, hanem mindig a keletkezés állapotában létezik. Részecskék (az újonnan keletkezők is) állandóan létrejönnek, keletkeznek az Univerzumban. Felszínük egy sajátidő ellentmondás következtében alakul ki, ez egy áthatolhatatlan időtükör. (A mágia tükre) Három rétegben keletkezik. A legbelső sima és abszolút fényes. A második tagoltabb, a harmadik a legtagoltabb, ez csapzott fényes gyapjúra emlékeztető felület, amely folyamatosan -habzóan- szétmállik a részecske belső dinamizmusának függvényében. A Föld sok meséje őrzi az aranygyapjút, mint elérendő dicsőséges célt. Ez az mesehősök! Ha egy kicsit is infantilisebbek maradtatok volna a nagy fontoskodás és színészkedés közben... Ez a tükröző ördög, ami a gonosz és jó nagy misztériumában folytonosan születik. A Világegyetem minden részecskéjének a felszínén - szerencsénkre!! Így szüli magát a csodálatos esszenciális élet. Ezért az ősrobbanás ideája felesleges és téves (és felelőtlenül nagyvonalú). A Böhme mester által leírt világképben is minden megvan ami kell az Univerzum lényegileg megismert/hető jelenségeihez. A tér tágul. (A Világegyetem nem hígul fel). Keletkeznek az energiakvantumok és a részecskék. Ebben a tézisrendszerben dinamikusan léteznek. Megvan a hullám korpuszkula dualitás. De megvan az életet kormányzó morphogenetikai struktúra lényege is, érthetően egy egységes rendszerré kovácsolva az egészet. Minden Egy!

»6.« Ha e világ teremtményeiről rendelkezünk ama tudással, hogy az isteni élet gerjesztette és ébresztette a természeti életet is, és hogy születtek az esszenciális misztériumból csodálatos teremtmények, akkor megértjük, hogyan vált minden egyes esszencia misztériummá, azaz életté, és megérthetjük azt is, hogy a nagy misztériumban mágikus vágy van - azért, hogy az esszenciáknak ismét tükröt készítsen, és a tükörben ismét lássa és megismerje magát.

Itt teremtményekről beszél és ez nála főképpen részecskéket jelent. Életről beszél, és ezek szerint azt gondolhatnánk, hogy a mikrokozmosz alkotóit élőnek gondolja. Ha a dolgok információelméleti konzekvenciáin lamentálunk, úgy átvitt értelemben minden részecske hordoz minden térréteg információt, vagyis minden élő gondolatait és az élőlények minden atomjának minden rezdülését, tehát az életet is minden megnyilvánulásával együtt, (persze minden "élettelen" atomot is, vagyis benne él, kavarog, lángol, kering, működik az egész hatalmas Világegyetem! A részecskék felszínét jelentő tükrök állandóan a pusztulásba rohannak, de belülről újak lépnek a helyükbe. ..hogy az esszenciáknak ismét tükröt készítsen, és a tükörben ismét lássa és megismerje magát.... Minden esszencia életté vált, vagyis ha jól számolok itt a téri részben 6 és a hiperterekkel együtt 16 (!) Univerzum (esszencia él egymással párhuzamosan és egymásba ágyazva, anélkül, hogy direkt módon látnák egymást. A három csúcsával érintkező oktaéder. A három gyémánt! Ennek 16 önálló csúcsa van. Ilyen oktaéder a Keokhá (Keopsz) piramisa is ! ***

»7.« Ezután pedig a vágy a tükröt megragadja és immaginációjába vezeti, s úgy ítéli, hogy nem az ő élete. Ekkor ellenszenv és undor keletkezik, a vágy el szeretné dobni a tükröt, de nem képes rá. Ekkor a vágy a kezdet célját keresi és a tükörből kilép, ezért a tükör összetörik, az összetörés pedig turba, azaz a megragadott élet halála.

Vagyis a részecske felszínén tükröt -időellentmondást- szülő forrásidőket a részecske felszínén (itt még vissza is fordulnak befele) utoléri a végzetük a saját időfraktáljuk víz típusú elemvilága. A virtuális megfoghatóságot létrehozó és fenntartó forrásidők a részecske centruma felé mozognak, és ezzel a sajátidő tachion jellege, amellyel mindig győzött a centrális források idejével folytatott versenyfutásban a befelé mozgás következtében időbeli veszteséggé válik, amitől a felszínen levő időtükrök szétmállanak, de a következő részecskeciklusok újra és újra kialakítják és elveszejtik majd ezeket az elért dimenzióforrásokat. A felszín folyamatos örvénylésben, forrongásban keletkezik és pusztul. A keletkezés záródó ciklusát az alaptér tartja folyamatos működésben, tehát a létben. ***

»8.« S felismerhetjük, hogy az örök természet immaginációja, tehát a turba a misztérium vágyában benne van, de felébresztetlen; ám a teremtmény, az örökkévalóság tükre, végül az örökké való misztériumban rejtetten nyugvó turbát, mint haragot felébreszti.

Ez a valami az örökkévalóság tükre. (Mint a népmesében a varázstükör, amiben mindent, bármit megláthatsz!) A részecske az! A rejtett turba a turbulens részecskefelszín nemsokára bekövetkező pusztulása, amely a lét dinamizmusának a következménye. ***

»9.« Látjuk, hogy amint az örök természet a világ teremtésével egyszerre megmozdult és felgerjedt, ezzel felgerjedt a bőszültség is, és a teremtményekben szintén megnyilatkozott, miként tapasztaljuk a sok gonosz állatban, füvekben és fákban, továbbá férgekben, varangyokban, kígyókban és hasonlókban. Mert az örök természet undorral van irántuk, s a gonoszság és méreg egyedül a bőszültség esszenciájából táplálkozik.

Ez a vekkerórában a csörgő, hogyha esetleg a sznob olvasó szédülő fejjel eljutott idáig az olvasásban, végre találjon valamit, amit érteni vél, és boldogan nyugtázhassa: "Na ugye, mégse vagyok egészen hülye! Értem én ezt. Azt is tudom mi a gonosz állat...kígyó, varangy, féreg...na ugye.!" A mondat elején a Káosz felgerjedéséről, evolúciójáról (a mezőről) beszél, és arról, hogy a térrel együtt keletkezett egy hipertér is. Ez a mainál egyszerűbb szerkezetű valami lehetett. Ezt mintha további téresszenciákkal bővítették volna, hogy az esetleges külső támadások elől legyen hova kimenteni az Univerzum lényeges dolgait. Ekkor lett az egy hiperteres térből két hiperteres, a kettős gyémántból hármas.

»10.« Ezért az örök természet ugyancsak a gonoszság célját keresi és szeretne megszabadulni tőle. Ekkor a gonoszság a turbába, vagyis a halálba zuhan, de ez mégsem halál, hanem kivettetés a misztériumba, mert a gonoszság életének elkülönítve kell állnia, sötétségben. A természet elhagyja a gonoszságot és elsötétíti, úgyhogy a gonoszság önmagában áll mint gonosz, mérgező és bőszült misztérium, és külön mágiája van: a mérgező szorongás vágya.

Vagyis a részecske felszíne a hipertérbe (a sötétségbe) vettetődik ki. Ennek külön mágiája van. A hipertéri (vagy fekete) mágia. Ez egy másik Misztérium Magnum. A tér ikertestvéréé (A tér és a hipertér egypetéjű ikrek. A halál ami nem is halál. A tér és a hipertér valószínűleg minden részecskén át összekapcsolódik, vagyis mindennek meg kell lennie benne ami a térben létezik, de ez nem jelenti azt, hogy a kettő azonos. Itt minden más. Más táj..más nép..más föld.. más ég... Minden a hipertér törvényei szerint. Minden él, mozog, létezik ott is, de ez nem jelent formai azonosságot! De az is nagyon valószínű megoldás, hogy ez a térparitás másik fele. Az antitér. Az Anya (balos) típusú téridő, ami az Atyát ejti teherbe, ahol az antianyag az anyag, ami nekünk mérgező tér - vagyis ellenkező csavarodású - tehát itt minden anyagi elpusztul, hiszen ez a tér nem alkalmas a szimmetriarendszeréhez. Lehet, hogy itt van az az annyira keresett antianyag, ami annyira ritkán fordul elő nálunk és akkor is gyorsan megsemmisül nálunk? (Az anyaggal annihilál). Mindenesetre valamilyen másik misztériumról, külön mágiáról beszél. ..Ez a huncut Böhme vargamester!..