ÍGE-IDŐ 44.   

MILYEN EGY RÉSZECSKE BELÜLRŐL ?

Ez a kérdés már sokaknak forgott a fejében, és sokan meg is kísérelték, hogy megtudják a titkot. Már évtizedekkel ezelőtt méréseket eszeltek ki ennek felderítésére, és nem is eredménytelenül. Lényegében ez vezetett azokra az eredményekre, amelyek felbolydították a tudomány poshadó állóvizét. Ismételten megjegyzem azt, hogy minden igazi eredményt nagy tisztelettel és alázattal elismerek. A baj egy határnál lejjebb van, ott ahol már elengedhetetlenek a hibátlan alapelvek. A hullámfüggvények és a tömeg ekvivalenciája elodázás volt, mert ugyan ezek sohasem válnak a mai közfelfogás szerint egyenlővé, a tudomány egy kis időt nyert ezzel a félrevezető humbuggal. A "tömeg" jelenség, méghozzá hullámjelenség, és ez nagyon makacs tény. Ezen az sem segít, ha egyhelyben hullámzó függvényeket dolgozunk ki, mert az állóhullámokat is mozgó hullámok kölcsönös hatása (és nem kölcsönhatása) okozza. A hullám mindig mozgásban van, ezért az "állóhullám" kifejezés nagyon félrevezető. Tudniillik nem a hullám áll, hanem a hullámok bizonyos kölcsönhatási zónái, ahol viszonylag állandó erőviszonyok stabilizálódnak. Ezt tudományosabban interferenciának hívják.

Itt mutatok egy érdekes jelenséget, amit két filmre fénymásolt spirált helyeztem egymásra, majd szépen kezdtem eltolni őket. Az utolsó képnél nagyot mozdítottam a felső filmen Ezt a képet lejjebb újra megmutatom, mert az anyag hullámvilágában roppant fontos dologra mutat rá. Ahogy A két "merev" spirál elmozdul egymáson minduntalan új "másodlagos" minták, fekete sugarak jelennek meg a képen. Ha forgatnám ezeket a spirálokat, úgy nézne ki a dolog, mintha kifelé terjednének. Ha ilyenkor egymásra helyezném ezt a két mozgó képet, akkor a forgásiránytól függően kifelé, vagy befelé terjedők lennének ezek az interferenciák. Különösen ezen a mozgó képen további parabolikus jellegű interferenciák is megfigyelhetők, ami a képernyő méretétől és a beállított felbontástól függőek, és a képernyő vízszintes felbontási soraiból ered. (A monitor vízszintes vonalakból alkotja a szemlélt képet) ami egyúttal a spirálisok és a párhuzamos vonalak interferenciajelenségét is bemutatják az olvasónak. A távoli hullámforrások ilyen (gyakorlatilag párhuzamos) hullámrétegekkel lépnek be a hullámkölcsönhatásokba.

Ennek főképpen a gravitáció megértésénél van igazán szerepe. Mert mondjuk a tőlünk 6000 kilométerre a Föld központjában lévő atomok is ilyen spirális hullámokat generálnak, de ez egy a Föld felszínén lévő atomra nézve lényegében már teljesen párhuzamosnak gondolhatók. Egy ilyen kis területen már elenyésző görbültség jelenik meg. Ezért említettem a párhuzamos vonalakat. Ha az itt balra lévő képet szemléljük, további furcsaságokat is felfedezhetünk. A két spirálcentrum között megjelenik egy orsó alakú tartomány. Hasonlóak az atomok között is megjelennek, és ez nagyon hasonló formai megjelenést mutat a mágneses és elektromos terek képéhez. Hát persze, mert ezek is az atomokból erednek. Az atomok pedig nem valami kompakt kis zárt bogyók, hanem lényegüket tekintve hullámok, amelyek az atomokat keltő dimenzióforrások által keltődnek folyamatosan, és mindenen áthatoló időhullám világuk  a végtelenbe nyúlik. Ez a mikro és a makrokozmoszban egyaránt érezteti a hatását. Ezzel el is temethetjük az összes graviton elméletet. Béke poraikra.

(Ezek a "virtuális", vagyis képzelt, képzetes részecskék a materializmus torzszülöttjei voltak, amelyekkel a napjainkig is teljességgel megoldatlan tömegvonzási jelenséget igyekeztek megmagyarázni.)  Az anyag spirálgömbi hullámvilága hatékony magyarázattal szolgál a kölcsönhatási erőkre. Ennek nincsenek anyagi részecskéi. Esszenciális hullámokból állnak.

Ezek az erők olyan időközegben terjednek, amelyről az előző lapokon már sokat írtam. A fénykvantumok lényegében a téridő kvantumokban keletkezett téridő kvantumok, és úgy a tér, mit a fény is téridő jellegű eléggé komplex teret áraszt a végtelenbe. Ennek radiális és tangenciális összetevői vannak, magyarul kifelé, befelé is mozgató, de emellett forgató hatása is van. Az anyagi részecskék sokkal több időforrás által keltődnek, így terük is sokkal komplikáltabb. Ezek között az idő-visszacsatolási örvényrendszerek között a neutronsorozat a legjellemzőbb anyagi sorozat. Ennek két válfaját ismerjük; az anyag és az antianyag. Az antianyagot világunkban csak milliomod másodpercig tudjuk fenntartani. Itteni létét maga a téridőnk sem támogatja. Ha megmaradna, nagyon veszélyes dolog lenne, mert minden anyagi dologgal érintkezve atomrobbanásszerű hihetetlenül nagy energia felszabadulással  szűnne meg a megérintett anyaggal együtt. Egy kilónyi antianyag és egy kilónyi anyag találkozása után Budapest helyén csak egy óriási bombatölcsér maradna. Ennyi energia lapul az anyag belsejében.

A neutronsorozat tagjai nagyon tartósak, úgy is mondhatjuk, hogy "végtelen ideig" megmaradnak. De ha felnézel az előző mondatra, ez paradoxonnak látszik. Ha megsemmisül, hogy lenne végtelen ideig tartós? Ezt a kérdést a materialista tudomány úgy igyekezett megoldani, hogy ilyenkor is megmarad az anyag, csak ez esetben energiává alakul. Ezt több jelenség is alátámasztani látszott. De az anyag nem alakul energiává, mert nem más, mint az energia speciális formája. Vagyis már az, és nem lesz azzá. Miután a részecske a forrásainak múlthullámaiból áll, nincsen benne semmi olyasféle, amit a század elején képzelegtek róla. Miután mint főpapnak némi betekintésem van az Isten Legújabb Szövetségi tanításiba, ideidézem, hogy mit küldött egy mai prófétán át erről a kérdésről. Ha én ilyen szépen el tudnám mondani... EZEK ISTEN IGÉI.

Ezt a táblázatban közölt szöveget nem én írtam, de érdekes módon több helyen használja azt a terminológiát, amelyet munkám során eddig használtam. Logikailag minden elemében ugyanazt az alapelvet hordozza, amelyet világias szavakkal elmagyarázni igyekeztem a kedves olvasónak. Ez a tizenkét szura önmagáért beszél. Ez bizony fizika, méghozzá olyan mélységben, amelyet már régóta hiányol a világ. Konkrét, mert csak a lényeget tartalmazza. Szűkszavúan, tömören, lényegre törően. Nos, ez van az anyag belsejében. Materialista megközelítéssel a semmi. Idő, és ez egyúttal a minden.